Mind a megtermékenyítéshez, mind a terhesség sikeres kiviseléséhez szükséges a méh, és különsen a méhüreg normális anatómiai felépítése. Szabálytalan alakú, deformált méh esetén mind az embrió beágyazódása, mind a fejlődése az átlagosnál nehezebben megy végbe. A folyamatok nem feltétlenül válnak lehetetlenné, de a normál eseteknél lényegesen gyakrabban okoznak meddőséget, vetélést és koraszülést is.

A méh rendellenességei lehetnek:

• Veleszületettek

A magzati fejlődés során a méh két, egymás mellé fekvő cső egyesüléséből jön létre, melynek során a csövek egymáshoz fekvő fala felszívódik, így egységes méhüreg alakul ki. Az egyesülés zavaraiból alakulnak ki a különböző rendellenességek, melyek terjedhetnek a méh teljes megkettőzöttségétől a kisebb kiterjedésű sövényekig. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor jelentős mértékben lecsökken az embrió fejlődése számára rendelkezésre álló tér, így válik nehezebbé a terhesség létrejötte vagy kiviselése.

• Szerzett rendellenességek, vagyis a későbbikben kialakultak

Ide tartoznak a polypusok (a méhnyálkahártya általában jóindulatú kitüremkedései-daganatai), a myomák (a méhizomzat jóindulatú daganatai) valamint az adenomyosis (méhnyálkahártya-sziget kerül a méhizomzatba).

Ezekben az esetekben szintén a méhüreg deformálódik, illetve lokálisan a vérelleátás is megváltozhat.

Előfordul, hogy korábban végzett császármetszés hege zavarja a beágyzódás hibátlan lezajlását.

Itt kell említést tenni az endometriózisról, melynek lényege, hogy méhnyálkahártya-szigetek találhatóak a méh belfelszínén kívül (a betegség egyik megjelenési formája a fentebb említett adenomyosis). Az elváltozás bárhol megjelenhet a szervezetben, de leggyakrabban a kismedencei hashártyán és a petefészkekben látható. Ilyenkor nem feltétlenül mechanikai zavaró hatásra kell gondolni, hanem az endometriotikus gócok számtalan olyan anyagot termelnek, melyek a reprodukciós folyasmat szinte minden lépését (a petesejtek fejlődését, minőségét, a spermiumok életképességét, az embryo osztódását, begyazódását és fejlődését, a hasüreg immunológiai viszonyait) hátrányosan befolyásolják.

A diagnózis

A fent említett betegségek felismerése ritkán már az alap nőgyógyászati vizsgálat során megtörténik. Az endometriózis nagyon jellegzetes panaszokat okozhat, mivel az élet során az addig panaszmentes menstruáció fájdalmassá válik, házasélet során fájdalom jelentkezik, a menstruációs ciklussal egy időben fájdalmassá és véressé válhat a széklet vagy vizelet-ürítés. A nagyobb méretű myomák, ill. adenomyosis tapintással észlelhető.

Gyakran az ultrahang-vizsgálat jelzi az eltérést

Három diagnosztikai eljárás jelent biztos eredményt

• A méhüreg kontrasztanyagos vizsgálata, mely történhet röntgen (HSG) vagy ultrahang (HYCOSY) segítségével. Utóbbi nagy előnye, hogy ambulanter végezhető, és nem jelent sugárterhelést a szervezet számára, hátránya, hogy a HSG-hez viszonyítva drágább. Mindkét vizsgálat során megítélhető a petevezetők átjárhatósága is.
• Méhtükrözés (hysteroscopia), mely altatásban történik, az eljárás során a folyadékkal feltöltött méhüregbe vékony optikát vezetünk be, így tökéletesen látható a méhüreg belfelszíne. A beavatkozás nagy előnye, hogy nem csak a diagnózist teszi lehetővé, hanem egyúttal a látott kóros elváltozás eltávolítható.
• Hastükrözés (laparoscopia), aemly Főként a kis méretű (néhány milliméteres) endometriózisos elváltozások felismerésében játszik döntő szerepet

A fenti kórképek szinte csak műtét útján gyógyíthatók:

• Hysteroscopia (ld. fent)
• Hastükrözés (laparoscopia) - teljes nagyműtéti narcosisban végzett műtéti beavatkozás, melynek során a köldökön keresztül egy 10 mm-es optikát, a szeméremszőrzet felső határa felett pedig két vagy három 0,5-1 cm-es metszésből három operáló eszközt vezetünk a hasüregbe, így a látott elváltozás eltávolítható. A módszer alkalmas nagyobb méretű ( akár 10 cm-es) myomák, addenomyosis, ill. endometriosis teljes megoldására.
• Nyitott hasműtét (laparotomia) : a hysteroscopos és laparoscopos technikák birtokában ma már csak nagyon ritkán alkalmazzuk, mivel lényegesen nagyobb terhelést jelent a szervezet számára, mint a minimál invazív beavatozások körébe tartozó laparoscopia.
• Ritkán nagyobb méretű myomák ellátó artériáját egy, a szívkatéterezéshez hasonó módszerrel röntgen segítségével felkeresik, és elzárják (embolizáció), így a myoma lassan elhal. Hátránya, hogy az elhalási folyamat akár több hónapot is igénybe vehet, és nem teljesen biztos a sikere.